A hajóról szóló történetek igen változatosak, sokszor egymásnak ellentmondóak. A legendák közös elemei: felvont vitorlákkal találtak rá a Gyémánt-zátonyokon megülve, legénység nélkül, amely nyom nélkül eltűnt. Egyes legendavariációk szerint a hajókonyhában még főtt az ebéd. A valóság: a tenger olyan viharos volt, hogy a mentőcsónakokkal csak 400 yardra közelíthették meg a hajót, és innen állapították meg a legénység hiányát. Február 4-ig tartott, mire a mentőcsapatok és a kárfelmérők megközelíthették a zátonyra futott hajót, és megállapíthatták, hogy a hajó menthetetlen. „... a legénység megpróbált mentőcsónakokon partra jutni. Az általános vélekedés az, hogy a mentőcsónakokat felborította a tomboló erejű szél, vagy hogy a fedélzetére vette őket egy másik hajó” E második feltevés valószínűleg nem következett be, mert a hajó utasairól azóta sincs hír, bár ugyanebben az időben egy gőzhajó, a Hewitt is nyomtalanul eltűnt, és a The New York Times június végén cikksorozatban tárgyalta az esetet, majd arra a megállapításra jutott, hogy a hajókat kalózok térítették el, a legénységet foglyul ejtették. Kalóztevékenység nélkül is veszélyes volt azonban a térség 1921. januárjában: „A Meteorológiai Központ illetékesei (szerint)... a tucatnyi vagy még több hajó azoknak a szokatlanul erős viharoknak esett áldozatul, amelyeknek egész sorozata tombolt... Egy sereg hajó átvészelte a februári viharok egyikét-másikát, és súlyos sérülések árán eljutott a kikötőjébe”. A legénység, a kapitány és a kalózok szerepéről további adatok láttak napvilágot később, melyek szerint a kapitány nem volt elégedett a legénységgel, néhány tagját még Barbadoson bebörtönözték.

-> Vissza a Katasztrófák, események almenüpontba! <-